A sorozat előző részének olvasása után
hihetetlenül izgatottan vágtam bele a Megsebzett szerető-be.
Adatok:
· Cím: Megsebzett szerető
· Eredeti cím: Lover Awakened
· Kiadó: Ulpius-ház
· Év: 2008 (eredeti angol változat: 2006)
Rövid tartalom: Bár Bella nagyon erős vonzalmat érez
az egyébként veszélyes és ijesztő Zsadist iránt, első próbálkozásakor a férfi
eltaszította magától. Azóta viszont némiképp rosszabb lett a helyzet. A lány
ugyanis egy rögeszmés alantas fogságába került. Bella kiszabadulása után a
vámpír harcost borító jégpáncél is repedezni látszik. Vajon képes Bella
megszabadítani Zsadist-et múltjának démonaitól?
Pozitívumok: Ugyan maga a cselekmény nem eget
rengető, a kerekterek viszik hátukon a regényt. Az ikrek (Zsadist és Phury) sokkoló
és szívszorító múltja kerül a középpontba, ami sokkal kidolgozottabb, mint
amilyen anno Rhage-é volt – összességében ez a rész inkább az érzelmekre hat
(„Zsadist-nek” nem egyszer sikerült megríkatnia). Ennek ellenére akadtak
kifejezetten komikus jelenetek is (lásd termékenységi időszak), Vishous
látomása is kíváncsivá tett, illetve imádtam a meglepetést, amit Bella családja
(pontosabban a bátyja) tartogat. Sosem volt még ilyen, de a szerelmi
háromszög/négyszög se zavart (Sőt! Extrát vitt a történetbe), a lezárás pedig
tökéletes volt.
Negatívumok: A könyv eleje valahogy nem nagyon
akaródzott elindulni és most minden zavart, ami félbeszakította a főszálat. A
John körülötti történések már-már semmitmondónak hatottak, valójában Rehvenge
(Bella bátyja) is csak az általa robbantott bomba miatt volt érdekes (az is
csak a regény végén). A Marissa-Butch felvezetés (a következő kötethez) sem
tetszett – másrészről viszont hiányoltam az előző rész főszereplőinek
jelenlétét. Érdekes ellentét... Szerettem volna többet megtudni arról, mégis mi
az a „manipulátor”, Mr. O kissé megbolondult, a „kötelező” konfliktus megint
nem kellett volna. A VALÓDI dráma (Mr. O merénylete) viszont nagyot ütött.
Karakterek: A kedvencem az ikrek közti kapocs
volt. Imádtam Zsadist-et; cuki volt, sebezhető; néha borzasztóan sajnáltam a
háttér sztorija és a későbbi kirekesztettsége miatt, máskor pedig dühös voltam
rá (bár ez utóbbi nagyon ritkán fordult elő). Eddig őt éreztem a legközelebb
magamhoz, ő volt az eddigi legkidolgozottabb szereplő. Phury viszont egy igazi
jó testvér volt, önzetlen – ő is abszolút favorit (miatta is sírtam ám!).
Belláról csak annyit, hogy őt már korábban is megszerettem. Nagyon jó női
karakter!
Kedvenc idézet(ek): Az első Phury önzetlenségéről szól,
a második inkább Zsadist személyiségéről. Árulkodó mindkettő.
„Phury letérdelt mellé, és megsimogatta az arcát.
- Én csak érted élek.
Ha te meghalsz, nekem nem marad semmim. Teljesen elveszek. Rád pedig itt
szükség van.”
„- Te vagy az a férfi, aki én lehettem volna. Benned megvan
mindaz, amit én elvesztettem. Becsületes vagy, erős és kedves, és Bellának erre
van szüksége. Te majd gondját tudod viselni. Szeretném, ha te viselned gondját -
Leengedte a kezét. - Ti ketten szép pár lennétek. Ha te lennél a parancsolója,
emelt fővel járhatna. Büszke lenne rá, hogy veled látják együtt. Társadalmilag
nem lehetne semmi kifogást emelni ellene. Az elit nem kezdhetné ki.
Phury érezte, hogy a gondolat egyre mélyebben befészkeli
magát a lelkébe, és már ösztönné válik benne. De mi lesz az ikertestvérével?
- Ó, istenem... Z! Hogy vagy képes elviselni a gondolatot,
hogy én vagyok vele?
Zsadist hangjából eltűnt minden gyengédség.
- Akár te vagy az, akar
valaki más, a fájdalom ugyanakkora. Különben is, azt gondolod, nem szoktam már
hozzá a szenvedéshez? - Ajka gúnyos mosolyra görbült. - Számomra ez az otthon,
testvér. Otthon, édes otthon.”
Magasan a legjobb része a Fekete Tőr Testvériségének, nagyon
élveztem! És végre most az Őrzőt sem kellett bevonni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése