Mivel az Americans-ről (aka Foglalkozásuk: Amerikai) már írtam általános ismertetőt és pilotkritikát is, rögtön az első évad során tapasztaltakra ugranék. Lelövöm a poént: nekem nagyon bejött ez a sorozat!
Megmondom őszintén, engem nem a szereplők dilemmái és a köztük lévő kapcsolat/viszony vett meg, hanem sokkal inkább maga a cselekmény.
Adott ugye az FBI és a KGB harca (amerikaiak vs. oroszok), ami gyakorlatilag garantálja az izgalmakat. Eleinte talán nem úgy tűnt, de a szezon végére abszolút kiegyenlített lett a csata, ugyanis bár hozzánk, nézőkhöz fizikailag Jenningsék állnak közelebb (bevallom, én nekik is „szurkoltam”), a Szövetségiek is nagyon jól informáltak, taktikusak és veszélyesek. Arról nem is beszélve, különösen a KGB mit meg nem tesz (tenne), hogy mentse a bőrét; és annak is nagyon örültem, hogy néha bizony kő keményen az arcomba tolták, hogy bár az orosz karakterek felé húzott inkább a szívem, ők nem "a jók". Sőt.
Szerintem kifejezetten okosan dolgozták ki az akciókat is: én imádtam Elizabethék rafinált stratégiáit, olykor rögtönzött megoldásait.
A folyamatos háborús készültség is teljes mértékben lejött, a tipikus „ujjak a gombon”-feszültség, a lehetséges atomháború végig ott lebegett a levegőben.
Amit még mindenképp megemlítenék, az az, hogy utoljára az Originals-nál emeltem ki, hogy mennyire jó a kötött szövetségek ingatagsága. Nos, itt akadt bőven meglepő fordulat, átállás a másik oldalra – csak nyilván emberi síkon, sokkal valódibb volt az egész.
Az évadzárót is királyul odapakolták. Én TÉNYLEG izgultam, a „versenyfutás az idővel”-dolog külön ütős volt. Esetleg annyit megjegyeznék, hogy a nagy akció utáni pár perc szerintem kár volt: azzal, hogy (nagyjából) lenyugodtak a kedélyek, az izgalom is kissé odaveszett.
Na most egy olyan sorozatban, ahol kőkemény akciók mennek, számomra kissé furcsán hatottak az "emberibb" részek, már-már oda nem illőnek éreztem őket. Jó, nyilván nem szabad elfelejteni, hogy nem robotok teljesítik a küldetéseket, hanem hús-vér emberek, de engem akkor is sokszor kizökkentettek az érzelmesebb részek; olyan is előfordult, hogy egyszerűen nem éreztem át a dráma súlyát. (Bár az biztos, hogy ez a megrendezett házasság Elizabeth és Philip között ad bőven pikantériát: nem lefutott, hogy most ők valóban szeretik-e egymást, vagy csak úgy eléldegélnek egymás mellett.)
Őszintén szólva nagyon meglepett (persze nyilván örülök neki), hogy a pilottal ellentétben az évad során bőven megmutatkozott Elizabeth másik oldala: most inkább ő tűnt érzelmesebbnek. Ami Philipet illeti, annak ellenére, hogy kiderült, neki is vannak hibái (mily meglepő) – és emiatt (is) egyébként a házaspár közti bizalom is megingott – még mindig imádom. És nagyon édesek Elizabeth-tel (a releváns részekben persze).
A mellékszereplők közül az FBI ügynök (+ szomszéd) Stant emelném ki, ugyanis ő is egy jól árnyalt karakter: elvileg „jófiú”, de talán annyira mégsem? Ezt mindenki döntse el maga (szerintem takarodjon a fenébe a sunyi képével). A másikuk, akit tulajdonképpen a kétessége és furcsa stílusa miatt kedveltem meg, az Claudia, Jenningsék összekötője a moszkvai Központtal (vagyis ő adja ki a feladatokat). Nem volt egyértelmű erről a nőről, hogy most jót akar vagy csak keresztbe tenni Philipéknek, különösen vicces volt, amikor Elizabeth-tel nyírták egymást. (Nina is megérdemli a szót, abszolút kulcsfigura, én meg is szerettem.)
Összességében tényleg nagyon tetszett már ez az évad, pedig állítólag ahogy halad előre a sori, javul az Americans. Van mégis egy-két dolog, ami furcsa volt nekem. Például, vajon mit csinálnak a gyerekek amíg a szüleik kémeset játszanak az ország másik felében akár több napig is? Meg az is szerencsésebb/izgalmasabb és kevésbé darabos lett volna, ha nem kapnak minden részben egy kvázi tök más ügyet Jenningsék, hanem akár több epizódon is átíveltek volna az „ügyek” (bár nyilván így is van bőven összefüggés, csak na). De ez tényleg apróság.
(Képek: imdb.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése