Bármennyire is izgatottan kezdtem neki a Nem múló varázsnak,
sajnos azt kell mondanom, összességében csalódást keltő volt…
Adatok:· Cím: Nem múló varázs
· Eredeti cím: Again the Magic
· Kiadó: GABO Kiadó
· Év: 2016 (eredeti angol változat: 2004)
Rövid tartalom: (a fülszöveg megtévesztő!) Egy nemes
lány és egy egyszerű fiú szerelme halálra van ítélve. Nem volt ez másképp az
ifjú Aline és McKenna esetében sem. Utóbbinak el kellett hagynia a lány
családjának birtokát… ám most visszatért. Ráadásul nem kevesebb céllal, mint
bosszút állni gyerekkori szerelmén…
Pozitívumok: Hát… A helyzet az, hogy a főszál
helyett csak a mellékszereplőkkel való történteket szerettem, ami egyrészt
öröm, hiszen róluk jó volt olvasni, másrészt viszont szomorú, mert a lényeg
abszolút nem kötött le. Esetleg pozitívumnak mondanám még az Aline és Adam (a
lány legjobb barátja) közti beszélgetéseket, amik mind aranyosak és viccesek
voltak; illetve McKenna vallomása is hát… megérintett, na.
Negatívumok: Akad bőven. Sok volt az
ismételgetés, untam (kit érdekel az öntöde meg a vasúti kocsik biznisze?),
abszolút sablon volt a tiltott szerelem (na, nem mintha nem lehetett volna jót
kihozni belőle…), illetve a „azért nem vagyok őszinte, mert félek”-elem. A
leírások semmitmondóak és személytelenek voltak (értelmük nem volt, nem vitték
előre a cselekményt), valamint még maga McKenna bosszúvágya sem jött át
(furcsa, ellentmondásos volt).
Karakterek: Először is, Aline kicsit sem volt
szimpatikus. Önzőnek tűnt, és valamiért úgy éreztem, hogy csak játszik John-nal
(McKenna). Sőt, nem egyszer gondoltam róla, hogy „ez a csaj abszolút ostoba”.
Ami McKennát illeti, benne legalább volt élet, még ha maga a karakter
visszataszító is volt (egyáltalán nem az a tipikus rosszfiú, akit nem tudsz nem
imádni). Ellentmondásos volt, hol szerelmes, hol egy féreg. Na, a
mellékszereplők viszont legalább szerettem. Olivia (Aline húga) sokkal
szerethetőbb volt, tetszett a gondolkodásmódja. McKenna barátjáért, Gideonért oda
voltam (haláli duma, érdekes, rejtélyes, bár a leírások híján néha olyan volt,
mintha csak egy szellem lenne). Adam is aranyos volt, ahogy Marcus (Aline-ék
bátyja), bár kicsit üres – mondjuk valójában pont úgy, ahogy minden más
szereplő is.
Kedvenc idézet(ek): „Bár
azt nem állítanám, hogy minden nő egyforma, azt viszont bizton mondhatom, hogy
a természet mindegyiket ugyanazzal az alapfelszereléssel látta el. Mi teszi
annyival kívánatosabbá ezt az egyet a többivel szemben?”
„- Attól tartok, ez csak ürügy, amellyel McKenna
leplezi az igazi okot.
- Ami mi lenne?
- Hogy végre meghódítson. (…) Sportember vagyok –
mondta a bátyja szárazon. – Életem nagy részében vadásztam és zsákmányt
ejtettem… felismerem a vadászt, ha találkozom vele. (…)
- Az élet több, mint hajsza és hódítás, Marcus.
- Egy nőnek talán, de
nem egy férfinak.”
Olyan, mintha el lett volna csúsztatta. Az elejét untam, a
vége pedig kevés volt (igazán érdekelt volna a jövő). De alapjáraton úgy érzem,
nem valószínű, hogy valaha is érdekelne a sorozat folytatása…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése