Valóban megszerettem a Válótársakat, de valójában sok újdonság
nem történt az előző kritikám óta, a
cselekmény sem vett váratlan fordulatot.
Stohl András még mindig jó
színész, sajnos Bálint viszont nem lopta be magát a szívembe, így
tulajdonképpen nem igazán érdekelnek a dolgai. Lengyel Tamás is nagyon jól
hozza a kissé szerencsétlen Jocit, de még mindig azt tartom, hogy Scherer Péter
a legnagyobb. Nem csak színészileg, hanem hatalmas jelenetei is vannak.
Ami a feleségeket/barátnőket
illeti, Gubás Gabi nekem még mindig fájóan mű: a szeme akkor is nevet, amikor
mérgesnek kéne lennie. Földes Eszter is elég zavaróan hat rám, és ezt nagyon
sajnálom, ugyanis csak a karakterével van bajom. Balsai Móniból pedig több
kellene – annak ellenére, hogy hihetetlen jól tud a szemében villanni a harag,
néha egészen komikus figura.
A mellékszereplők közül a sajnos
kissé hideg doktornő (Kovács Patrícia) a kedvencem, illetve Joci anyukája,
Hilda, aki igenis ki tudja mutatni a foga fehérjét – Szonja ellen külön vicces.
Ami talán kissé előremozdította az eseményeket az a Dávid és
Tamara közt elindult tényleges „harc”.
Tamara: „Mindennek, amit eddig kerestél, a fele az
enyém.” Dávid: „A fele?” Tamara: „Ezért nevezik fele-ségnek.”
Egyébként kicsit talán élesebb
lett a szemem, bár egy-két karakterrel még mindig elfogult vagyok. Mégis
elkezdett érdekelni, hogy „az RTL Klub saját gyártású sorozataként” hirdetett
Válótársak alapját képező holland Divorce vajon mennyire befolyásolja a magyar
változatot. A poénokat és párbeszédeket is készen kaptuk? Mert az azért kissé
lelombozó lenne...
A flashfoward-ös szerkezet is
elkezdett zavarni, hiszen nem egyszer lelövi a poént, valamint néha elég
erőltetett egy-egy jelenet (pl. amikor egyszerre kellene valamit mondani, és
ezen Stohl majdnem elröhögi magát. Mégis minek ez az egész?). A lehetséges új
kapcsolatokért pedig kár...
Hilda: „Ki volt ez a lány, ha nem vagyok
indiszkrét?” Joci: „De az vagy.”
Azt mondjuk jó látni, hogy Dávid,
Bálint és Joci azért néha összevesznek, és nem fenékig tejfel a barátságuk;
volt egy rész, ami még megragadt bennem: nagyon érdekes volt, ahogy Bálint
kifejtette a csajozási stratégiáját Jocinak. Emellett az aláfestő zenéket
szeretem, sokat dobnak egy-egy jeleneten. Összességében talán a 6. epizód volt
a legerősebb.
A 10. rész végén szinte minden
szálat elvarratlanul hagytak a készítők, ezért a Válótársak erősen második
évadért kiált. Szerencsére ez meg is fog érkezni valamikor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése