2015. augusztus 26.

Whitney Gracia Williams - Reasonable doubt (#1)



Hatalmas durranásra számítottam, ennek ellenére számomra a Reasonable doubt valahol a nagyon jó és a középszerű között helyezkedik el...

Adatok:
 
·        Író: Whitney Gracia Williams

·        Cím: -

·        Eredeti cím: Reasonable Doubt

·        Kiadó: -

·        Év: - (eredeti angol változat: 2014)

Rövid tartalom: Andrew Hamilton utálja a hazugságokat, mégsem adja meg egyéjszakás kalandjai során a valódi adatait – ez teljes mértékben érthető is. Az egyetlen „barátja” Alyssa, akivel még sosem találkozott élőben; csupán telefonon tartják a kapcsolatot a nővel. Andrew egyre jobban szeretné megismerni Alyssát, de ő mindig kitérő választ ad. Aztán persze kiderül a turpisság...


Pozitívumok: Tökéletesen el lett találva a megfelelő oldalszám (80 oldal), ez éppen elég – ám ahhoz viszont kevés volt, hogy igazán megkedveljem a történetet. Mindenesetre a váltott szemszög jót tett neki; az is tetszett, ahogy Andrew rájött, hogy átverték. A valóban elég gyilkos befejezés pedig arra sarkallja az olvasót, hogy minél előbb kaparintsa meg a következő részt.


Negatívumok: Valahogy olyan furcsa volt az egész. Igazán nem volt miért különösebben kedvelnem a Rasonable doubt-ot. Eleve az elején azt sem tudtam, mi történik; aztán pedig nagyon (nem igazán jó értelemben vett) különösnek találtam ezt az Andrew és Alyssa közötti telefonos barátságot(?)... Sajnos elég sok sablonnal dolgozott az írónő, ami miatt már-már középszerűnek éreztem az egészet. Mondjuk legalább kérdéseket hagyott bennem Andrewék története, ami miatt legalább egy kicsit érdekel a folytatás...


Karakterek: Egyszerűen nem éreztem magamhoz közel a szereplőket, bár Alyssát egészen jófejnek tartottam, Andrew-t is bírtam – már amikor nem kezdett el kegyetlen lenni a lánnyal. A tipikus negatív karakterek megvannak; semmi meglepő...

Kedvenc idézet(ek): „– Egy napon meg fogod ezt keserülni, seggfej! – ordítja, amikor látja, hogy már az előcsarnokban vagyok. – A karma is csak egy kib*szott ribanc!
– Tudom – válaszolom –, két héttel ezelőtt már megvolt…”
„– És mi van, ha azért nem akarok találkozni veled, mert csúnya vagyok?
– Van egy olyan megérzésem, hogy nem vagy csúnya.
– De ha mégis.
– Akkor majd sötétben dugunk.
– Jobban kedvelek világosban dugni.
– Akkor majd rakok a fejedre egy papírzacskót.”



Magam is meglepődtem és sajnálom is, de egyáltalán nem éreztem nagy számnak ezt a történetet. Semmi olyat nem találtam, amit nem olvastam volna már korábban...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése