Saving Hope: 2. évad

Eredetileg szünetet akartam tartani az 1. évad után, de úgy a szívemhez nőttek a szereplők (különösen persze Joel), hogy nem bírtam ki.

Valójában magam is meglepődtem, milyen erősen kezdett ez az évad. Már a szezonnyitó 6. percében pörögtek az események (izgalom, poénok, aranyos betegek) – valamennyit ugrottunk az időben, ugyanis Joel a sebészfőnök, Charlie emberibb és újra műt (de még mindig látja a szellemeket), és már Dr. Bell (Dawn) is a „stáb” tagja.

Amiket ki szeretnék emelni:

·        Kedvenc karakterek: Joel 

·        Új kedvenc karakterek: Dr. Bell, Dana Kinney

·        Legutálatosabb karakter: Dr. Kalfas

·        Legizgalmasabb epizódok: 2x08, 2x10, 2x18 (végre egy jó évadzáró!)

·        Kedvenc jelenetek: Dr. Bell mindig nagyot üt, illetve természetesen Joel jelenetei, főleg Alex-szel és/vagy amikor gyerekekkel van. Ja, és Kinney részegen...

·        Legnagyobb „wtf-pillanat”: 2x10 (Luke), 2x18 (Alex)

Mit várjunk az évadban? Új szerelmeket/egymásra találásokat, humoros jeleneteket, meglepetéseket, drámát. Csak a szokásos Saving Hope-feelinget – de mindenképp egy jobb szezont, mint amilyen az előző volt.

Annak ellenére, hogy kidolgozottabbra és izgalmasabbra sikerült a 2. évad, még mindig akad bőven nevetséges szituáció és/vagy érthetetlen reakció, értelmetlen jelenet (Charlie trambulinon? Most komolyan?). Nyilván akadnak gyengébb epizódok, amikor alig van bármiféle interakció a dokik között, továbbá nekem már sok a direkt dráma – már ami a főszereplőkkel történik. Szimplán valószerűtlen (bár mit akarok én egy természetfeletti drámától?). Apropó természetfeletti. Bár kétségtelenül hasznos is lehet Charlie képessége, néha úgy éreztem, hogy a kórházasdira rámegy sajnos a szellemesdi.

Amit viszont imádtam, az a Joel és Alex közti kémia, szinte mindig kínos volt a kettesbe kerülésük. Pont a kettejük közti vonzalom miatt szerettem nagyon Joel és Charlie jeleneteit, de a kakaskodásba Dr. Bell is beszált, akinek Alex-szel voltak érdekes szóváltásai. Szerencsére a mellékszereplők és epizódszereplők is sokat dobtak a cselekményen – egy-két visszatérő beteg színesíti a sztorit.

Karakterek: Bármennyire is végtelen a Daniel Gillies/Dr. Goran iránti imádatom, most inkább a mellékszereplőket helyezném a reflektorfénybe. Kinney (ex-nagyfőnök) például borzasztóan hiányzott nekem, de még a főbb karakterek közé bekerülő Dr. Bell-t sem láttam elégszer. Pedig ő aztán egy halálos figura. Ugyanez vonazkozik Victorra és Jacksonra is – tulajdonképpen a szereplőgárda felét felsorolhatnám. Ami Dr. Lin-t illeti, nagyon jót tett neki a Gavinnel való kapcsolata, sokkal szerethetőbbé vált. És valójában Dr. Bell mellett ő és Shahir voltak felelősek a komikumért, hiszen mindhárman valamilyen szinten furák. Nem úgy fejezik ki az érzelmeiket, mint mások; máshogy gondolkodnak, más az értékrendjük. Ez pedig sokszor poénos jeleneteket szül.

Összességében a Saving Hope-nak még mindig vannak hibái, de egy igazi „guilty pleasure”, aminek a szereplőit (nagyátlagban véve) igenis megkedveltem. És ami a legfontosabb: a készítők elérték, hogy azonnal folytatni akarjam a 3. évaddal.