Nagy várakozásokkal kezdtem bele az Underworld-filmsorozat
első részébe, de sajnos azt kell mondanom, hogy csalódtam. És nem feltétlenül
az elvárásaim miatt.
Már az első képkockán megismerkedhetünk Selene-nel, a
halálosztóval, aki a régóta fennálló vámpír-vérfarkas harcban irtja a lycanokat
(=vérfarkasokat).
Szerintem pont itt kezdődik a film problémája: több, mint
egy órán keresztül Bruce Willis-féle öldöklést láthatunk; géppisztollyal
lövöldöznek egymásra a két természetfölötti nép tagjai. Sajnos elég bugyutának
tűnik a harc, ugyanis bármiféle taktikázás vagy stratégia nélkül loccsantják
szét egymás agyát, méghozzá úgy, hogy az emberi formában tök egyforma lényekről
még csak nem is tudja a kedves néző, hogy melyik csoportba tartoznak.
Aztán szerencsére a 120 perces Underworld 80. percében ki is
derül, hogy tulajdonképpen miről is van szó: Alexander Corvinusnak három fia
volt. Marcust denevér, Williamet farkas harapta meg, így fejlődtek ki a
vámpírok és a vérfarkasok, a harmadik fiú viszont ember maradt.
Selene rájön, hogy egy ember is belekeveredett a harcokba,
mégpedig azért, mert a vérfarkasok, vezetőjükkel, Lucien-nel az élen rájöttek
arra, hogy a két harcban álló nép bármelyike hibriddé változhat, ha a megfelelő
személy vére is az ereikben csordogál: a vérfarkasok ezért is kergetik Michael
Corvint, az embert, aki Alexander Corvin egyenes ági leszármazottja.
A kesze-kusza szálak között feltűnik a későbbi Moonlight-os
Sophia Miles, illetve kapott egy nyúlfarknyi szerepet A Szökés révén
ismertté vált Wentworth Miller valamint Görög Zita is.
Végül a rengeteg akció között hülyén festő romantika után
ismét eszeveszett verekedéssel zárul a film, magyarázaton kívül hagyva a
vámpírok korrupt társadalmának rendszerét, a háború eredeti okait és
előzményeit: gyakorlatilag mindent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése