A bárka - 3x01

Rendhagyó módon szeretném prezentálni a sorozat harmadik évadának kezdőepizódját: színházlátogatásra szeretnék mindenkit invitálni!

Tavaly nyáron az egyik kedvencem lett A Bárka az első két évad után. Azóta viszont eltelt egy év, így érthető módon csak néhány cselekményfoszlány maradt meg nekem, illetve az, hogy minden epizód rendkívül izgalmas, és imádom Mario Casast. Az például teljesen kiesett, hogy ez a sorozat egy komédia (is).

Szerencsére az ilyen helyzetekben fellépő rövidzárlatot ügyesen megelőzi a már megszokott emlékeztető, ezért szerencsére kevés meglepetés ér a folytatásban.

Az első igazán említésre méltó esemény ebben a részben a Julián és Salomé közti drámácska - azt hiszem, ez a déliek (pl. egész Latin-Amerika) vérében benne van. Visszatérve a tárgyhoz, mindkettőjüket megviselik a történtek (megjegyezném: tipikus spanyol/mexikói/brazil sorozatelem), de Juliánt talán jobban: ennek is köszönhetjük a komédiánk első felvonását.

Az elsőtiszt ugyanis nehezen tudja levezetni a feszültséget, ennek eredményeképp pedig fűbe-fába (értsd majdnem szó szerint) beleköt, kezdve a hajó „fiaival”. Annyira váratlanul ért ez a poénroham, hogy azonnal elkezdtem szakadni a röhögéstől.

Következő állomásunk Gamboa és Estela kapcsolata. Nos, közöttük már eddig is „izzott a levegő”, bár ez engem némiképp hidegen hagy: előbbivel kapcsolatban nem emlékszem, hogy ő most épp gonosz vagy aranyos, utóbbi pedig már eléggé idegesít. Ennyit róluk, menjünk tovább.

Igen-igen, el ne felejtsük, hogy közben szárazföld felé tartunk (szerencsére a kapitány és Buborék emlékeztet is rá), de én egy másik irányt szemeltem ki magunknak: szerintem ideje visszatérni a poéngyárosunkhoz.

Julián ugyanis gyűlést hív össze, ahol konkrétan(!) egy állatkertet keres. Őszintén szólva kicsit sokkot kaptam a cenzúrázatlan káromkodás(ok)tól, de már az sem érdekelt, ugyanis itt már sírni is elkezdtem a nevetéstől.

Kedves Színházlátogató csoportom, ideje pihentetni a rekeszizmainkat, evezzünk komolyabb vizekre (közben én is megtaláltam a humorérzékemet)!

Egy Montero kapitány – Buborék-párbeszédnek lehetünk szem-, és fültanúi, mely során újabb rejtélyek nyernek értelmet. Ennek hála megkapjuk az epizód izgalomfaktorát, ezért véleményem szerint nyugodtan visszakanyarodhatunk utazásunk fő témájához: a már sokat említett komédiához.

Tudniillik, elsőtisztünk kirohanásai nem maradhatnak következmények nélkül, ezért pedig jelen esetben Piti a felelős. Személy szerint mindig is bírtam a srácot a hülyeségeivel együtt, de most még engem is sikerült meglepnie. Olyan „bosszút” sikerült neki kiforralnia, hogy ennél a jelenetnél (és az ehhez kapcsolódóaknál) már csak szakadtam és sírtam, hanem kis híján már fetrengtem is a röhögéstől. Köszönjük, Piti és kedves társulata!

Túránkat, azt hiszem, méltán zárhatjuk a sötét és titkokat rejtő múlt felhánytorgatásával, mely rengeteg izgalmat ígér még a sorozat hátra lévő részében.

Végszóként csak egy kérdéssort tennék föl: Hol van Ulises? És Ainhoa? Vilma? Julia? Valeria?